Ozmózisnyomás

Ozmózisnyomás
Ozmózisnyomás
Az ozmózisnyomás mibenléte tökéletesen szemléltethető az érett szőlőszemeken megpihenő esőcseppek példájával. Közismert tény, hogy a szőlő kirepedezik, ha beérését követőn sok csapadék éri. Ennek oka a következőkben rejlik: A szőlőszem külső felülete egy féligáteresztő hártya, ami a nagy molekulák - amilyen például a szőlőcukor - kilépését ugyan megakadályozza, de a kis mulekulákat - amilyenek a víz molekulái - átengedi a szőlő belsejébe. A víz koncentrációja alacsonyabb az érett gyümölcs belsejébe, ezért a a vízmolekulák beáramlanak oda. Így nem történik más, mint a koncentrációkülönbség a vízmolekulák diffúziójával csökkenni kezd. Ezáltal azonban a szőlőben a belső nyomás emelkedik, mindaddig, amíg az egyensúlyi helyzet be nem következik, azaz ugyanannyi vízmolekula lép be a szőlőbe, mint ami a megnövekedett nyomás következtében kiszorítódik onnan. Ebben a helyzetben a szőlő belsejében a hidrosztatikus nyomás megegyezik az ozmózisnyomás értékével, mely a szőlőszem burkára nehezedik. Igen ám, de a túlérett szemek belsejében az ozmózisnyomás emelkedése hatására akkora erő keletkezik, aminek a féligáteresztő hártya már nem képes ellenállni, így a szőlőszem kihasad, még mielőtt az egyensúlyi helyzet bekövetkezne.